Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hanga Réka: Bibedombi szörnyhatározó; Dániel András: Jakab az ágy alatt

2015.02.28

...

Hasonlóan sokféle képi réteget halmoz egymásra Hanga Réka Bibedombi szörnyhatározója. A kortárs gyerekirodalom „Eszterházy-ja”, Adamik Zsolt sziporkázó szövege nem szabályos mese, hanem egy szörny-lexikon. Ennek megfelelően képei is vizuális kölcsönzésekkel, idézetekkel teli ábrázolások. Van köztük középkori iniciálé, címerkép, száloptikával rögzített dagerrotípia, botanikai rajz, fiktív könyvborító és plakát – tehát egészében az alkalmazott képi világ gazdag tárháza. Mindemellett a szerző különös gondot fordít a képek magyarázatára, ahogy ez tudományos művekben lenni szokott. Adamik olykor egyenesen hiperaktív, szófacsarásokkal, groteszk utalásokkal teli szövegét megnyugtatóan lekerekítik Hanga Réka ormótlanul kedves szörnyfigurái. Bár a rajzolónak nem sikerül tartania a lépést a folyamatosan stílust és szerepet váltó íróval, mindez megnyerő képi egységet biztosít az olykor kissé túlmozgásos szóáradatnak. Összességében a kettő, kép és szöveg, folyamatosan egymásra utaló egységet alkot, amelynek böngészése akár szülővel, akár szülő nélkül garantáltan izgalmas szórakozás.

            A közös játék az egyik kulcsszava Dániel András új kötetének is. A Jakab az ágy alatt kivételes és minden tekintetben újszerű teremtménye a hazai könyvpiacnak: egyszerre mese és foglalkoztató könyv. Ez önmagában még egészen rémisztő eredményt is szülhetne, valami erőszakoltan nevelő mesekönyvet. Szerencsére erről itt szó sincs! Dániel András „rém komoly” dologról beszél, a kisgyermekkori félelmekről, amikor főhősét bevezeti az ágya alatt rejtőző szürreális világba. Ezt a világot járhatja be közösen szülő és gyermek, képi rejtvények sorával, birokra kelve csúf szörnyekkel, észrevétlenül megküzdve a belső démonokkal. Legközelebbi rokonai a finn Aino Havukainen és Sami Toivonen teremtményei, Tatu és Patu. Az ő részlet- és ötletgazdag, minden négyzetcentiméteren valami poént szóró rajzi gegparádéjukra hajaz Dániel András világa. Persze megfejelve a hazai szürrealista grafika nagymestereinek hatásával: ilyen merészen groteszk alakok utoljára Banga Ferenc Parti Nagy Lajos meséihez (A pecsenyehattyú és más mesék) készült rajzaiban gyűltek össze magyar gyerekkönyvben. Jakab kalandtúráján a szerző úgy vezeti végig olvasóit, hogy a történet szöveg és kép egységéből bontakozik ki, arra késztetve nézőit, hogy a szülő és gyermeke olykor megálljon és a jeleneteket átbeszélje, megoldja, felfejtse a jelentéseket. A szokásos útvesztő, különbségkereső játékok itt észvesztően groteszk figurákban öltenek testet, így meglepetésében észre sem veszi a gyermek, hogy összetett vizuális formákat értelmez, felismer, követ vagy kiegészít. A folyamatosan új aktivitást, poént kínáló, képről szövegre és vissza kapcsoló interaktív üzemmód igencsak otthonos és vonzó lehet a komputerek előtt ücsörgő kisebbek és nagyobbak számára. (Megkockáztatom, a Dániel András által rajzolt tankönyvek nagy sikert arathatnának.) Így éppúgy kiváló a szülő és gyerekek közös szórakozásához, mint a betűk silabizálásával küszködő kisiskolások számára.

.....