Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A világ legrövidebb meséi

2015.02.28

„Soha nem is volt”

....

            Lackfi János és Ijjas Tamás A világ legrövidebb meséi címmel valóban meghökkentően rövid meséket kínál az olvasónak. A pár soros írások felváltva két szerző munkái, személyük azonosításában a szöveg változó színe segíti olvasót. A színeknek és képeknek egyébként is szokatlanul nagy teret enged a Móra iadó kötete, hiszen arányaiban az oldalak mintegy kétharmadát Molnár Jacqueline kompozíciói uralják. Mindez a szokásostól eltérő olvasási metódust igényel a befogadótól, minthogy feltételezi hogy a nyelvi bűvészkedésben, abszurd humorban gazdag szöveget (ahogy a verseket) újra olvassa, ízlelgeti, miközben elidőz a hozzájuk lazán kapcsolódó képeken, kiélvezve a szavak és képek társításából születő különös ízkombinációkat. Kevés olyan jól együttműködő szerző-illusztrátor párosa van a kortárs gyermekirodalomnak, mint Lackfi János és Molnár Jacqueline, akinek varázslatosan sokszínű kollázsai hasonló fesztelen játékossággal rendeződnek mesebeli lényekké, ahogy az író szózsonglőrködik, képtelenül valóságos mesevilágában. Molnár Jacqueline ezúttal inkább a szövegek lerögzítésében mint eloldásában segít, konkrét lényekké formálva a két zabolátlan író titán extrém mesemutatványait. Jó példája ennek Ijjas Tamás meséje, aminek főhőse egy szúnyog, aki „barbár berkekben borongó, borbarát berberek vérebeinek vérereibe szúrt”, és akit épp olyan rutinos természetességgel kelt életre a grafikus, mint a szóról szóra a mese többi részét: a varázslatos textúrákból szőtt dzsungelt, benne a bennszülöttel, előtte pedig a csípős ellenségtől kissé megrémült vérebbel. A tetszetősen modernista illusztrációk ügyesen megzabolázzák tehát a szertelenkedően csapongó, szemtelenül nonkonformista meséket, amelyek képeskönyvként immár valóban minden korosztály számára élvezetes kalandozást nyújtanak a szabad művészetekben.

.....

     

Révész Emese